5 napos Erdélyi szakmai utunk célja kapcsolatfelvétel volt olyan Romániai civil szervezetekkel, melyeknek célja szintén a családok és az ifjúság helyzetének javítása. Egyesületünk vezetősége és Ifjúsági Klubunk aktivistái két Erdélyi civil szervezettel alapozták meg a hosszú távú együttműködést: a Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal és a Bélafalvai Karitasz Humanitárius Megsegítő Alapítvánnyal. Ők már a program előkészítésében is részt vettek. Megszerveztük kiutazásunk menetét, felvettük újból a kapcsolatot a partnereinkkel. Az előkészítő munka során felkészítettük önkénteseinket és ifjú aktivistáinkat az erdélyi találkozóra. Ehhez igénybe vettük Tóth Tamásné, a Körös-szögi Kistérség Többcélú Társulás Humán Szolgáltató Központja vezető családgondozójának segítségét is, aki az „Emberöltő” Alapítvány elnöke is, s aki több éve jól működő kapcsolatokat ápol erdélyi szociális és ifjúsági szervezetekkel. Felhívta a figyelmünket arra, hogy Romániában a gyermekjóléti-, a szociális alapellátás és a családsegítés is meglehetősen gyerekcipőben jár. Ennek következtében nagyon sok gyerek és idős él ma is bentlakásos intézményekben. A nehézségek ellenére azonban sok civil szervezet, egyházi intézmény és az ügyért elkötelezett önkéntes tevékenykedik azért, hogy a szociálisan kiszolgáltatott emberek élethelyzetén jelentősen javíthassanak.

2011. július 27.-én indultunk. A hosszú út ellenére ez a nap sem múlt el munka nélkül, hiszen szállásadóink éppen a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Gyergyószárhegyi Gyermekotthonának dolgozói voltak. Már az este folyamán elbeszélgettünk vendéglátóinkkal, akik meséltek nekünk az otthon életéről, az itt folyó munkáról, a nehézségekről. Az otthon jelenleg is 20 gyermekről gondoskodik, a kolostor árnyékában megépült „Kis házban”. Ez az otthon Szarvas hathatós támogatásával valósult meg, különös tekintettel az „Emberöltő” Alapítvány támogatására. A településen egy másik gyermekotthon is működik. Az otthonba hoztunk élelmiszer, ruha és játék adományt is.

A másnap a Bélafalvi Karitász Humanitárius Megsegítő Alapítvány vezetőjével, Boldizsár Bélával vettük fel a kapcsolatot. Megtudtuk, hogy náluk nagyon sok szegény ember él, sok a nagycsaládos. Az alapítvány adományokból, anyaországi és egyéb támogatásokból igyekszik segíteni a rászorultakon. Élelmiszert osztanak, ruhát, cipőt visznek a rászorulóknak, vagy éppen karácsonyi ünnepséget szerveznek… Boldizsár Béla minden segítséget elfogad. Igyekszik minden lehetséges támogatót felkutatni, legyen az anyaországban, a Nagycsaládosok Országos Egyesületében, vagy akár külföldön is.

29.-én a Szovátai gyermekotthonba látogattunk el. Itt 9 lakás található, ahol önkéntes nevelők 1-1 lakásban 9-10 gyermeket nevelnek. A második épületben a kamasz gyermekeket neveli az otthon vezetője és önkéntes nevelői. Itt 30-35 gyermek él. Itt volt alkalmunk a gyerekekkel is elbeszélgetni, megismerkedni. Az otthonban ebédeltünk az ott élő gyerekekkel együtt, bepillantást nyerhettünk minden napjaikba. Ez egy elég nagy otthon, ahová nyaranta, így éppen most is, a kisebb otthonokból elhozzák a gyerekeket. Így az üresen maradó gyermekotthonokat ki tudják adni a turistáknak, ezzel is bevételt szerezve az otthonok működtetéséhez. Ide is jutott a Magyarországból hozott adományokból. Itt találkozhattunk Böjte Csabával is, aki a Dévai Szent Ferenc Alapítvány megalakítója. Tevékenységét úgy kezdte, hogy egy Karácsony előtt a Dévai Kolostor ajtajáról leverte a lakatot és beköltöztette oda az utcagyerekeket. Azóta adományokból több településen otthonaiban több mint 2000 gyermeknek nyújt otthont, ételt és iskolát. Minden gyermeket befogad, aki vállalja, hogy magyar oktatásban vesz részt. Az évek alatt mintegy 12000 gyermek nevelkedett nála, közülük többen nevelőszülők maradtak otthonaiban. Az Atya anyaotthonokat is fenntart. Romániában nincs családi pótlék, napközi, gyermekélelmezés… ezek a gyerekek Böjte Csaba nélkül az utcán nőnének fel.

Szombaton a Gyimesbükki Gyermekotthonba, utazásunk egyik szakmai célpontjába látogattunk el. Itt 33 gyermek él. Kis mérete lévén lehetőségünk lesz a jövőben egy személyes, kölcsönös kapcsolat kialakítására és az otthon lakóinak rendszeres támogatására is. Vezetőjétől, Ciobotaru Györgytől megtudtuk, hogy akár háromszor ekkora otthonra is szükség lenne. Elmondta, hogy azokat a gyerekeket, akik már akkorák, hogy képesek otthon fizikai munkát végezni, a nyári szünidőre a szülők hazaviszik. Így most csak a kisebb gyerekek tartózkodtak az otthonban. Mi egy mikrohullámú sütővel, ruha, játék, könyv és élelmiszer adománnyal ajándékoztuk meg ezt a gyermekotthont, ők pedig finom bográcsos ebéddel kedveskedtek nekünk. A hosszú beszélgetés alatt körvonalazódott további kapcsolatunk iránya is. A szakmai munkán kívül azért maradt időnk Erdély gyönyörű tájaiban gyönyörködni és megismerni a magyar történelem számos emlékét is. Így jártunk az ezer éves határnál: láttuk a Békás szorosnál a „Magyarok útját” és a „Magyarok hídját”, láttuk a történelmi Magyarország 1000 éves keleti kapuját, Gyimesek határköveit, a „régi vámház” ma is élő emlékeit, a gyönyörűen felújított vasúti átkelőt és a Rákóczi vár romjait. Láttuk a Sóvidéket, mely a székelyek legnagyobb kincsét őrzi: az óriás sótelepet. Jártunk a hatalmas sóbarlangban. Megcsodáltuk a Görgényi-havasok ormait, a Gyilkos-tó vizéből halott ujjakként kimeredő fák maradványait, a Békás szoros meredek sziklafalait, ahol fent a magasba a sziklák szinte összeérnek. Lebeghettünk a Medve tó sós vizében, ahol még az úszni nem tudók sem merülnek el a sós habokban. Fejet hajthattunk a „madéfalvi veszedelem”, a hős székely halottak emlékművénél. Megcsodáltuk Makovecz Imre Millenniumi Templomát, és kívánhattunk a sugárkoszorúval övezett Csodatévő Szűztől Mária kegyhely templomában. Vasárnap elbúcsúztunk vendéglátóinktól, de megbeszéltük, hogy nem feledkezünk meg egymásról, tartani fogjuk a kapcsolatot. Nem csak beszélünk lehetőségeinkről, de igyekszünk tenni is érte. Augusztusban a szakmai tanulmányút eredményeiről és a lehetőségeinkről beszélgettünk a résztvevőkkel. Megbeszéltük, hogy itt nem állunk meg. Egyesületünk alapító tagja a Nagycsaládosok Interregionális Szövetségének, mely Erdélyi, Vajdasági és Dél-alföldi nagycsaládos szervezeteket tömörít magába. Sajnos a kezdeti lendület után a szövetség kissé megtorpant, nehezen tudunk találkozni, segíteni egymás munkáját. Elhatároztuk, hogy felélesztjük, élettel töltjük meg ezt a lehetőséget. Ennek szellemében szeptember 23-24.-én Kiskunmajsán résztvettünk a NISZ közgyűlésén. Új titkárt találtunk, aki tenni akar, és kapcsolatai révén tud is tenni azért, hogy a szövetség valódi munkával igazi lehetőség legyen az együttműködésre a tagszervezetek számára. A közgyűlésen lefektettük konkrét rövid és hosszú távú céljainkat. Megvalósításukért közös munkával, közös pályázatokkal fogunk tenni.