Pakson jártak a Szarvasi Nagycsaládosok Nyomtatás
Írta: Gombárné Hajni   

Hetekkel ezelőtt meglepő telefonhívást kapott Egyesületünk. A Paksi Atomerőműből hívtak fel bennünket azzal, hogy szívesen megmutatnák nekünk az erőművet egy kirándulás keretében. Örültünk a kedvező ajánlatnak és már össze is szerveztük az érdeklődő csapatot. Mivel tudtuk, hogy magába az üzembe csak 16 éven felüliek mehetnek be, inkább nagyobb gyerekeket és felnőtteket szerveztünk erre az érdekesnek mutatkozó tanulmányi kirándulásra.
Június utolsó napjának reggelén jött értünk az erőmű által szervezett és fizetett busz. 34 fős csapatunk nagy izgalommal indult az útra.

Először az Európában is egyedülálló Atomenergetikai Múzeumba látogattunk el. Már a fogadótér is érdekes információkat tartogatott. Hat interaktív számítógép nyújtott segítséget ahhoz, hogy előzetes információkat kapjunk az erőmű építéséről és üzemeltetéséről. A kiállító teremben még többet megtudhattunk a Paksi Atomerőműről. Maga a kiállítótér három részből áll. Az első rész vitrineiben az erőmű reklámtárgyai, kitüntetései és kiadványai mellett olyan műszereket, technikai eszközöket ismerhettünk meg, amelyeket a sugárvédelem, vegyészet és irányítástechnika területén használtak, illetve használnak. A gyerekeknek a villanykörte pálinkásüveg tetszett a legjobban. Nagy sikere volt még azoknak a munkavédelmi ruháknak is, amelyeket a múzeum egész területén láthattunk. Egy külön teremben kapott helyett a múzeum könyvtára és CD tára, amely amellett, hogy egyedülálló ritkaságokat is tartalmaz, komoly kutatómunkára is lehetőséget nyújt. Egy következő részben láthattuk azt az atomerőmű személyzetének oktatására használt szimulációs számítógépet, ami lehetővé tette a munkafolyamatok begyakorlását, mielőtt azt „élesben” kell elvégezniük a szakembereknek.

A múzeum legérdekesebb és legtöbb kérdésre buzdító része azonban a nagyberendezéseket bemutató kiállítási rész volt. Megtudtuk a múzeum szakemberétől, hogy az atomerőmű négy reaktorblokkból áll, melyek két zárt vízkörből állnak, ezek a primer kör és a szekunder kör. A vízkörben áramló víz itt 300 Celsius fok körüli hőmérsékleten sem lesz gőz halmazállapotú a nagy nyomás miatt. A primer kör fő feladata a nukleáris alapú gőztermelés, amely ezután a szekunder körbe, a turbinákba kerül. A szekunder kör legfőbb feladata az áramló gőz energiájának átalakítása forgómozgássá, ami biztosítja a turbinák és a generátor meghajtását, magát az elektromos árammá alakulást.
A kiállítótérben láthattuk azt a „csavarhúzó gépet”, amely a reaktortartályt és fedelét illeszti össze, radioaktív hulladékkezelő berendezéseket, sugárkaput, kompresszorokat, szivattyúkat...

A múzeum bejárása után a Látogatóközpont következett, amely tulajdonképpen egy interaktív bemutató terem. Az első, amit megláttunk, egy nagyméretű, a Duna élővilágát és az erőmű vízfelvételét és leadását bemutató akvárium volt. Az interaktív táblák segítségével megismerkedtünk hazánk villamos energia termelésének és fogyasztásának adataival, megismerhettük a világ erőműveit, fajtáit, az atomenergia területén dolgozó tudósok munkáját és eredményeit, energiát gyárthattunk egy szobabicikli segítségével, ködkamrán keresztül tanulmányozhattuk a háttérsugárzást és megismerkedhettünk a megújuló energiaforrásokkal is.

Ezután következett a nap legizgalmasabb, legérdekesebb része! Bemehettünk a működő atomerőműbe. Először a védősisakok és a nagy zaj miatt szükséges füldugók vételezése után az 500 méter hosszú turbinacsarnokot néztük meg. Itt láthattuk a saját szemünkkel (és hallhattuk) azokat a berendezéseket, melyek a gőz energiájából elektromos energiát állítanak elő. Ezután üvegen keresztül megnéztük a blokkvezénylőt, vagyis a blokkokat vezérlő monitorok, gombok, órák, mérőeszközök együttesét. Megtudtuk azt is, hogy az itt dolgozók alulról járják végig a ranglétrát, ide – legyen bármilyen atommérnöki végzettsége – az iskolapadból nem kerülhet senki. S a tanulásnak ezután sincs vége.
Ezután a reaktorcsarnokot is megnézhettük. Szinte hihetetlen volt, hogy csak egy sima ablaküveg választ el bennünket a maghasadást rejtő acél reaktortartályt és hűtőköröket takaró vasbeton tartálytól.

Természetesen rengeteg kérdés merült fel bennünk a paksi látogatás során. A bennünket kísérő szakember nagy türelemmel válaszolta meg kérdéseinket. Így megtudtuk, hogy a Paksi Atomerőműben és külsős telephelyein mintegy 5000 ember dolgozik. Megtudtuk, hogy bár folyamatosan növekszik – és erre törekedni is kell – a megújuló energiaforrások aránya, a hazai földrajzi és meteorológiai viszonyok miatt ezekből nem lehet fedezni az évről évre növekvő energiaigényt. Bár a geotermikus energiaforrások tekintetében Magyarország igen szerencsés (az ország alatt a Föld hőmérsékletének növekedése kétszerese a világátlagnak), ez a lakások fűtésében játszhat nagy szerepet, a villamosenergia termelésben csak kis hatásfokkal tud működni. Megtudtuk azt is, hogy a biogáz erőműveknek a jövőben nagy szerepe lehet – és kell is hogy legyen – de ezekben az erőművekben az elektromos áram előállítása lényegesen drágább, mint az atomerőműben. Ezekből következik, hogy a megújuló energiaforrásoknak a jövőben nagy szerepe kell, hogy legyen, de nem az atomenergia helyett, hanem mellette. Megtudtuk azt is, hogyan teszi át a használt uránkazettákat az erre specializálódott gép a pihentető medencébe, ahol aztán hosszú évekig hagyják hűlni a forró, használt fűtőelemeket. Megtudtuk, hogy mi történik a paksi atomerőműben évente közel 200m3 szilárd és több mint 250 m3 folyékony kis és közepes aktivitású hulladékkal. Elmondta vezetőnk azt is, hogy mennyire szigorúan ellenőrzik az atomerőműben azt, hogy semmiféle káros hatás ne érje a dolgozókat.

Mire látogatásunk véget ért, rengeteg információval gazdagabban már mindannyian tisztábban láttuk, hogy napjainkban Magyarországon az atomenergiának nélkülözhetetlen szerepe van. Saját szemünkkel tapasztalhattuk meg azt is, hogy a Paksi Atomerőmű biztonságát nagyon szigorú előírások szabályozzák. A többszörös biztonsági védelmi rendszerek és óvintézkedések, a nemzetközi ellenőrző szervezetek, az Országos Atomenergia-hivatal és a Pakson dolgozó szakemberek felelős és magas szintű szaktudása garantálja az erőmű biztonságos működését.

A vendéglátóink által biztosított finom ebéd után a hosszú hazafelé tartó úton a nap során látottakról és tapasztalatainkról beszélgettünk. S bár nem tudtunk mindent megjegyezni a rengeteg információból, az biztos, sokkal többet tudunk az erőműről és az atomenergiáról és a biztonságról, mint azelőtt. Ezúton is köszönjük a lehetőséget, hogy ellátogathattunk Magyarország egyetlen atomerőművébe, ami ma már tudjuk, sokáig biztosítja még biztonságosan Magyarország energiaszükségletének közel felét.

 

Gombár Györgyné